Cdtrjyty

	Bicske
	Batthyány-kastély
; ; Bicske címere;	; ; Bicske zászlaja;
	Közigazgatás
Ország	; Magyarország;
Régió	Közép-Dunántúl
Megye	Fejér
Járás	Bicskei
Jogállás	; város;
Polgármester	; Pálffy Károly (FIDESZ-KDNP);
Irányítószám	; 2060
Körzethívószám	; 22
Testvértelepülései	; Lista ; ; Altshausen; ; Tusnádfürdő; ; Melegnano; ; ; ;
	Népesség
Teljes népesség	11 969 fő (2018. jan. 1.);
Népsűrűség	155,47 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	181 m
Terület	77,08 km²
Földrajzi nagytáj	; Dunántúli-középhegység;
Földrajzi középtáj	; Dunazug-hegyvidék;
Földrajzi kistáj	; Zsámbéki-medence;
Időzóna	; CET, UTC+1;
	Elhelyezkedése
	; ; .mw-parser-output .poziciosTerkepDoboz.keretes{padding:3px;border:1px solid #ccc;margin:0.5em 0 0.8em 1.4em;background:#f9f9f9}.mw-parser-output .poziciosTerkepDoboz.balra{float:left;clear:left}.mw-parser-output .poziciosTerkepDoboz.center{clear:both;margin-left:auto;margin-right:auto}.mw-parser-output .poziciosTerkepDoboz.jobbra{float:right;clear:right}.mw-parser-output .poziciosTerkepDoboz .poziciosTerkepBelso{position:relative;margin-left:auto;margin-right:auto}.mw-parser-output .poziciosTerkepDoboz.keretes .poziciosTerkepBelso{border:1px solid #ccc}.mw-parser-output .poziciosTerkepDoboz .overlay{position:absolute;top:0;left:0}.mw-parser-output .poziciosTerkepDoboz .caption{text-align:center;font-size:smaller}.mw-parser-output .poziciosTerkepFelirat{position:absolute;z-index:2;height:0}.mw-parser-output .poziciosTerkepFelirat.balra{width:0}.mw-parser-output .poziciosTerkepFelirat .mark{position:absolute;text-align:center;line-height:0}.mw-parser-output .poziciosTerkepFelirat .label{position:absolute;text-align:center;line-height:110%}.mw-parser-output .poziciosTerkepFelirat .label-left{top:-0.5em;float:right;text-align:right}.mw-parser-output .poziciosTerkepFelirat .label-right{position:relative;top:-0.5em;text-align:left}.mw-parser-output .poziciosTerkepFelirat .label>span{padding:1px}; ; ; Bicske; ; ; Pozíció Magyarország térképén;
	; é. sz. 47° 29′ 27″, k. h. 18° 38′ 10″47.49074, 18.63625Koordináták: é. sz. 47° 29′ 27″, k. h. 18° 38′ 10″47.49074, 18.63625;
	; ; ; ; ; Bicske; ; ; Pozíció Fejér megye térképén;
	Bicske weboldala
	; ; A Wikimédia Commons tartalmaz Bicske témájú médiaállományokat.;

Bicske (németül: Witschke) Fejér megye északi részén fekvő város, a Bicskei járás székhelye.

Tartalomjegyzék

1 Közlekedés

2 Története

3 Népesség

4 Nevezetességei

5 Híres szülöttei

6 Testvérvárosok

7 Lásd még
- 7.1 Szentlászló (földe)

8 Források

9 További információk

Közlekedés

Bicske a Budapest–Győr–Hegyeshalom–Bécs vasútvonalon fekszik élénk vasúti forgalommal. Elővárosi szerelvények kötik össze Budapesttel, Tatabányával, Komárommal és Győrrel. Gyorsvonatok járnak innen Budapest, Győr, Hegyeshalom, Sopron, Szombathely és Pozsony irányába. Régen Lovasberény-Székesfehérvár felől is jártak ide vonatok, ezen a vonalon azonban el van a pálya bontva.

A város az 1-es elsőrendű főút mentén fekszik, ám központja a régi országút körül terül el. A város határában fut az M1-es autópálya, amelyen egy lehajtó van Bicskén. A várost kisebb mellékút köti össze a 811-es úttal, Csabdival, valamint Mányon át Zsámbékkal és Pilisjászfaluval. Bicske a környék autóbusz közlekedésének meghatározó központja: Budapest, Mór, Székesfehérvár, Zsámbék valamint a környező települések (Páty, Felcsút) érhetők el rendszeresen a városból.

Története

Bicske és környéke már ősidők óta lakott hely, első nyomát az újabb kőkorból származó telepnyomok, sírok bizonyítják, de a bronzkorból, a rómaiak és az avarok idejéből (a Szőny-Pécs közti római út, mely egy itteni egykori római településen vezet át) és az Árpád-korból középkori temetők templom alapfalakkal kerültek elő itt.

Első említése 1306-ból való, bár a Bicskei családról – a hely akkori birtokosairól – már 1258 óta tudni. Különleges helyzetet adott a 15. század kereskedelmével párhuzamosan fellendülő Bicskének az a tény, hogy a birtokosok 1443. június 10-én pallosjogot kaptak I. Ulászló királytól.

1541 körül vált török uradalom részévé a település, ám a birodalom határán lévén a kettős adóztatás sújtotta, mivel sokszor eljutottak a komáromi adószedők is a vidékre. 1686-ig a török erről a környékről való kiűzéséig lakosainak száma nagyban csökkent. Ezt követően viszont nagy gyarapodás jellemezte a települést, amely 1688-ban a közigazgatás restaurációjával járási székhely lett. Bicske a továbbiakban folyamatosan gyarapodott, 1773-ban lett mezőváros, 1872-ben nagyközség.

A 18. és a 19. század folyamán a közelben fekvő Vértes és Gerecse hegységek kiváló lehetőséget biztosítottak az erdei munkákra, a mészégetésre és a kőbányászatra. A mai napig él az erdei munkák emléke egyes dűlőnevekben: Egyfejszés, Kétfejszés föld.

A 19. században fejlett volt a településen a kézműves-ipar: a fazekasság, a takácsmesterség, a kelmefestés, a bőrkikészítés, a tímárság, a csizmadiamesterség, valamint a cipészmunka. A későbbiekben is sok kisiparos dolgozott a községben.

A vasút 1884-ben épült meg Bicskén, amikor megnyílt az utolsó fővárosi fővonal Budapest és Újszőny között. Később ehhez kapcsolódott egy helyi érdekű vasút is, amely Székesfehérvárral kötötte össze a települést (az utóbbin az 1970-es években leállt a személyforgalom, és mára már az egy ideig még működő teherforgalom is megszűnt. A vonal nagy részén már a sínek sem láthatóak.). A vasutak megjelenésével párhuzamosan Bicske jelentősége folyamatosan nőtt, s bár 1877-ben Vál kapta meg a járásszékhelyi státuszt a környéken, növekvő iparával egyértelműen a térség legjelentősebb településévé fejlődött. 1921-ben a Budapest – Győr vasútvonalat az országban elsőként villamosították, így még egyszerűbbé vált a város megközelítése Budapestről. A vasúti közlekedés lehetőséget biztosított a bicskei szegényparasztok és kisiparosok számára, hogy Budapesten is vállalhassanak munkát.

A község életét a mezőgazdaság is nagyban meghatározta. A feudális nagybirtok-rendszer egészen 1945-ig fennmaradt.

Bicske területe az 1940. évi népszámlálás adatai szerint 15551 katasztrális hold volt, a lakosság 8319 fő. A népsűrűség 93 fő volt négyzetkilométerenként, összesen 1634 lakóház áltt a község területén.

Az 1944-es adatok a következőkről számolnak be: mezőgazdasági művelés alatt álló, vagy művelhető terület összesen 14258 katasztrális hold volt, ebből 3000 hold erdő. A 14258 holdból 9610 holdon 11 nagybirtokos osztozott, a maradék 5841 hold (a község belterületét is beleértve) a község lakosságának tulajdonát képezte. Bicske nagy kiterjedésű szőlőterülettel is rendelkezett, mely három tájon terült el: A Galagonyás dűlőben 450 katasztrális hold szőlő és gyümölcsös, Felsőhegyen kb. 300 hold, Máléhegyen 250 hold állott.

Bicske állatállománya a második világháború idején a következőképpen alakult az ún. állatstatisztikai lapok tanúsága szerint:

Állatfaj	1942	1945. dec. 8.
tenyészbika	16	2
igás ökör	158	24
tehén	937	84
hízómarha	14	-
növendékmarha	786	-
ló (3 évesnél idősebb)	737	330
ló (3 évesnél fiatalabb)	204	16
tenyészmén	5	-
öszvér–szamár	23	8
tenyészkan	23	-
koca	805	80
hízósertés	457	-
növendéksertés	4184	250
juh	661	-
kecske	68	42

A második világháború rendkívül súlyos károkat okozott a városban, ipara és infrastruktúrája nagyrészt megsemmisült. A községi elöljáróság 730/1947. számú jelentése alapján "1940-ben a községben 4500 ló, 3000 szarvasmarha, 16000 sertés és kimondhatatlan számú baromfi volt, melyek a hadműveletek alatt teljesen elvesztek." 1945. március 23-án a kitelepült lakosság visszatért a faluba.

1945-ben ismét járásszékhely lett Bicske. 1946. február 22-én megalakult a földművelésszövetkezet helyi részlege, melynek feladata volt, hogy a kiskereskedelmi ellátást megszervezze.

Bicske 1986. január 1-jén kapott városi rangot.

1948 és 1969 között itt tanított Ágoston Julián ciszterci szerzetes, költő, író.

Népesség

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85%-a magyarnak, 6,1% cigánynak, 1,6% németnek, 0,4% románnak, 0,3% szerbnek mondta magát (14,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 35,6%, református 16,5%, evangélikus 0,9%, görögkatolikus 0,4%, felekezeten kívüli 15,4% (29,7% nem nyilatkozott).^[6]

Nevezetességei

Római katolikus templom és plébánia (barokk, 1770)

Batthyány-kastély

Nagy Károly által épített csillagvizsgáló (19. század)

12. századi templom romjai

Híres szülöttei

Lásd még: Kategória:Bicskeiek

Kiss Károly (1903–1983) kommunista politikus, külügyminiszter, miniszterelnök-helyettes

Forgács Antal (1910–1944) költő, újságíró

Vámosi János (1925–1997) táncdalénekes

Lakatos István (1927–2002) költő, műfordító

Testvérvárosok

Altshausen, Németország

Melegnano, Olaszország

Tusnádfürdő, Románia

Réty, Románia

Lásd még

Emléktáblák Bicskén

Nagy Károly Csillagászati Közhasznú Alapítvány

Szentlászló (földe)

Szentlászló (földe) ma Bicske mellett keletre fekvő puszta Puszta-Szent-László néven.

Nevét 1318-ban említette először oklevél Zenthlazlofeulde néven. Aba fia Aba, később pedig a Hontpázmány nemzetségből származó Léki Paznan fia István Péter nevű fiának birtoka volt, a település közepén Szent László tiszteletére emelt körtemplommal. Hűtlensége miatt Pétertől a birtokot a király elvette és Bicskei Botond fia Péter bánnak, illetve fiának Bicskei Mihálynak adta.

Források

↑ Bicske települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 16.)

↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2018. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2018. szeptember 27. (Hozzáférés: 2018. szeptember 27.)

↑ Bicske, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)

↑ ^a^b^c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)

↑ ^a^b^c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8