Hivatali idő 1848. április 7. – 1848. szeptember 9.
Előd
nem volt
Utód
Batthyány Kázmér külügyminiszterként
Születési név
Herceg galántai Esterházy Pál Antal
Született
1786. március 11. Bécs
Elhunyt
1866. május 21. Regensburg
Párt
Konzervatív Párt (1843-1848)
Szülei
Esterházy II. Miklós
Házastársa
Mária Terézia Thurn und Taxis hercegnő
Gyermekei
Mária Terézia, Terézia Róza, Miklós
Foglalkozás
diplomata
A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy Pál Antal témájú médiaállományokat.
Nem tévesztendő össze a következővel: Esterházy Antal (egyértelműsítő lap).
Herceg galántai Esterházy Pál Antal (Bécs, 1786. március 11. – Regensburg, 1866. május 21.) diplomata, a király személye körüli miniszter, Sopron vármegye örökös főispánja, az Aranygyapjas rend lovagja, a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztese, valóságos belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás.
Tartalomjegyzék
1Élete
2Jegyzetek
3Forrás
4További információk
Élete
A gróf galánthai Esterházy család hercegi ágának a sarja. Apja, herceg galánthai Esterházy Miklós Ferdinand (1765–1833), anyja, herceg Maria Josepha von und zu Liechtenstein (1768–1845) volt. Apai nagyszülei herceg galánthai Esterházy Antal (1738–1794) és gróf monyorokereki és monoszloi Erdödy Mária Terezia (1745–1782) voltak. Anyai nagyszülei herceg Franz Joseph von und zu Liechtenstein (1726–1781) és gróf Marie Leopoldine von Sternberg (1733–1809) voltak. Esterházy Pál Antal 1786. március 11-én született Bécsben.
Fiatalkorában származásának megfelelően alapos nevelésben részesült, tanulmányait 20 éves korában fejezte be. 1806-ban Londonban a nagykövetség titkára lett, majd a következő évben ugyanebben a minőségben Párizsba helyezték át. 1810 és 1813 között Drezdában folytatott tárgyalásokat a szász herceggel, igyekezve megnyerni Bécs számára Napóleonnal szemben. Bár próbálkozásai nem jártak sikerrel, mégis említésre méltóak, mert Esterházy jelentős tapasztalatokat szerzett ezek során és Ausztria szerte ismert, és elismert politikussá vált ezen évek alatt. 1813-ban visszarendelték Bécsbe és a továbbiakban szolgálatait a napóleoni háborúkat lezáró tárgyalásokon vették igénybe. Rendkívüli megbízottként ő képviselte a császárt a châtilloni békekonferencián. 1815-ben a bécsi kongresszus után angol kérésre őt nevezték ki londoni nagykövetnek.
Robert Theer metszete, 1850
Ferenc magyar király képviseletében ő vett részt X. Károly francia király koronázásán Reimsben 1825-ben, valamint IV. György angol király megkoronázásán is 1820-ban. 1830 és 1836 között ő vezette az osztrák küldöttséget a londoni konferencián, ahol a nagyhatalmak elismerték Belgium és Görögország függetlenségét. 1833-ban átvette a családi birtokok igazgatását és az Esterházy-hitbizomány haszonélvezője lett, ami elősegítette kilábalását anyagi problémáiból.
1842-ben hazatért és a konzervatív párthoz csatlakozott. 1848-ban az első felelős magyar kormányban elvállalta az őfelsége a király személye körüli miniszter-i címet, ami ma a külügyminiszteri tisztségnek felel meg. Így ő is tagja lett a Batthyány-kormánynak. Arisztokrata társai a konzervatív álláspont védelmét várták tőle, míg a liberálisok reformer főnemes lévén támogatták politikáját. Esterházy a családi hagyományoknak megfelelően szilárdan megmaradt a Habsburg-ház hívének, de az udvarban mindig a magyar érdekek szószólója volt. Amikor 1848 nyarán Bécs és a Batthyány-kormány viszonya megromlott, Esterházy igyekezett elsimítani az ellentéteket, de békítőkísérletei kudarcba fulladtak. Látva a helyzet elmérgesedését 1848 szeptemberének elején lemondott a miniszterségről és visszavonult a politikától. A szabadságharcban nem vett részt, annak leverése után Magyarországon maradt, de kapcsolatban állt a londoni emigráció Kossuth-ellenes köreivel. 1856-ban ő képviselte a Monarchiát II. Sándor orosz cár koronázásán. Utolsó éveiben megromlott anyagi helyzetét igyekezett konszolidálni, azonban túlzott fényűzése miatt annyira eladósodott, hogy végül annak ellenére, hogy Ferenc József is közben járt érdekében, vagyonát mégis gondnokság alá helyezték 1860-ban. 1866. május 21-én halt meg Regensburgban.
Jegyzetek
Forrás
Bokor József (szerk.). Esterházy, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. november 19.
További információk
Sablon:Magyar vezetők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején
m
v
sz
Magyar vezetők az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején
Kormányzóelnök
Kossuth Lajos
miniszterelnökök
Batthyány Lajos · Szemere Bertalan
miniszterek
Aulich Lajos · Batthyány Kázmér · Csány László · Deák Ferenc · Duschek Ferenc · Eötvös József · Esterházy Pál Antal · Görgei Artúr · Horváth Mihály · Klauzál Gábor · Mészáros Lázár · Szemere Bertalan · Széchenyi István · Vukovics Sebő
politikusok
Ábrányi Emil, id. · Almásy Pál · Berzenczey László · Bezerédj István · Beöthy Ödön · Csernovics Péter · Csernátony Lajos · Csertán Sándor · Csillagh Lajos · Deák Ferenc · Dedinszky József · Fejérváry Miklós · Gáspár András · Gorove István · Hajnik Pál · Házmán Ferenc · Irányi Dániel · Janitsáry Szilárd · Kovács Lajos · Mikó Imre · Nemeskéri Kiss Miklós · Nyáry Pál · Palóczy László · Pulszky Ferenc · Sárosi Gyula · Séllyey Elek · Sümeghy Ferenc · Szacsvay Imre · Széchenyi István · Táncsics Mihály · Tolnay Károly · Újházy László · Varga Ferenc (honvéd) · Zichy Ödön
altábornagyok
Bem József · Henryk Dembiński · Görgei Artúr · Hrabovszky János · Kiss Ernő · Mészáros Lázár · Móga János · Vetter Antal
vezérőrnagyok
Aulich Lajos · Bakonyi Sándor · Baldacci Manó · Blagojevics Imre · Czetz János · Csuha Antal · Damjanich János · Dessewffy Arisztid · Friedrich Eder · Esterházy Sándor · Fackh József · Gál Sándor · Gáspár András · Guyon Richárd · Gyulai Gaál Miklós · Kiss Pál · Klapka György · Kmety György · Knezić Károly · Lahner György · Lázár György · Leiningen-Westerburg Károly · Lenkey János · Majthényi István · Nagysándor József · Perczel Mór · Pigeti Ágost · Poeltenberg Ernő · Répásy Mihály · Schweidel József · Török Ignác · Vécsey Károly · Józef Wysocki · Johann Zahn
ezredesek
Amsberg György · Asbóth Lajos · Aschermann Ferenc · Aszalos Sándor · Bánffy János · Bangya János · Bátori-Schulcz Bódog · Bayer József Ágost · Bene Lajos · Beniczky Lajos · Berzsenyi Lénárd · Bethlen Gergely · Csapó Vilmos · Csutak Kálmán · Dobay József · Dunyov István · Földváry Károly · Forró Elek · Gál László · Hadik Ágoston · Ivánka Imre · Kollmann József · Korponay János · Peter Giron · Horváth János · Hrabovszky György · Inczédy László · Kazinczy Lajos · Kosztolányi Mór · Lázár Vilmos · Lukács Dénes · Makk József · Máriássy János · Mesterházy István · Mikes Kelemen · Nemeskéri Kiss Miklós · Németh János · Ormai Norbert · Perczel Miklós · Schneider Antal · Szathmáry Mihály · Stein Miksa · Teleki Sándor · Tóth Ágoston Rafael · Władisław Zamoyski
alezredesek
Asbóth Sándor · Balogh János · Flór Ferenc · Josef Fockner · Johann May · Görgey Kornél · Ihász Dániel · Katona Miklós · Mihálóczy Károly · Pongrácz László · Prágay János · Hadik Ágoston · Maderspach Ferenc · Mieczysław Woroniecki · Rosty István
őrnagyok
Albert Anzelm · Almásy Ernő · Baróthy László · Bauer Lajos · Bethlen Miklós (újságíró) · Csemegi Károly · Csomortányi Lajos · Csúzy Pál, ifj. · Dedinszky Antal · Dembinski Tivadar · Fiala János · Figyelmessy Fülöp · Fornet Kornél · Gerster Antal · Hollán Ernő · Kabos Károly · Keményffy József · Kompolti · Kovács István · Mednyánszky László · Nemegyei Bódog · Németh Albert · Noszlopy Gáspár · Ordódy Kálmán · Schoepf Albin · Utassy Károly · Waagner Gusztáv · Kerkapoly Mór
századosok
Ács Gedeon · Balatoni Farkas János · Baróthy Zoltán · Báthory Ignác · Bulyovszky János · Chandory Viktor · Cseh Imre · Csemegi Ignác · Csillagh László · Deák Lajos · Dedinszky Károly · Duka Tivadar · Esterházy Miguel · Fráter Alajos · Gállfy-Gállik András · Görgey István · Hertelendy Kálmán · Hollán Hugó · Hubay Gusztáv · Kalapsza János · Kappner Ignác · Kinizsi István · Kiss Gusztáv · Komáromy György · László Károly · Mészáros Imre · Mihalotzy Géza · Molnár Márton · Németh József · Giuseppe Paganini · Podharádszky Károly · Pomucz György · Radnich Imre · Radnich János · Reményfi János · Rőzsényi Farkas · Szende Béla · Vándor József · Zeyk Albert · Zeyk Domokos · Zeyk Ferenc · Zeyk László · Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville · Nedeczky István · Skublics István · Török Lajos
főhadnagyok
Adamovich Ádám · Debreczenyi Ignác · Fiáth Pompejus · Grossinger Károly · Janitsáry Szilárd · Jekelfalussy Sándor · Kiss Antal · Kozlay Jenő · Lebstück Mária · Rombauer Gyula Róbert · Ruttkay Károly · Semsey Kálmán · Semsey Károly · Szabó Ignác · Szalatnay Márk · Számwald Gyula · Toplányi Sándor · Utassy Frigyes György · Vékey Antal · Vöneki Lajos · Vértesy János · Wolf József · Xántus János · Zágonyi Károly · Skublics Gyula ·
hadnagyok
Apáthy István · Csermelyi József · Décsy Ede · Elekes József · Gaál Sándor · Grechenek György · Gruber Fülöp · Hillebrandt Hugó · Kovács Gusztáv · Ludwigh Elek · Mándy Károly · Menyhárt G. János · Pokorny Antal · Püspöky Grácián · Radnich István · Rosti Pál · Svastits Benő · Szigethy Csehi Miklós · Takács Ferenc
Esterházy Pál Antal ősei
16. Esterházy József Antal
8. Esterházy I. Miklós József
17. Maria Octavia von Gilleis
4. Esterházy I. Antal
18. Ferdinand von Weissenwolff
9. Maria Elisabeth von Weissenwolff
19. Maria Theresia von Starhemberg
2. Esterházy II. Miklós
20. Erdődy László
10. Erdődy Miklós
21. Illésházy Anna Mária
5. Erdődy Mária Terézia
22. Batthyány Lajos Ernő
11. Batthyány–Strattmann Mária Antónia
23. Kinsky Mária Terézia
1. Esterházy III. Pál Antal
24. Philipp Erasmus von Liechtenstein
12. Emanuel von Liechtenstein
25. Christina von Löwenstein-Wertheim-Rochefort
6. I. Ferenc József liechtensteini herceg
26. Karl Ludwig von Dietrichstein
13. Antonia von Dietrichstein-Weichselstädt
27. Maria Theresa Anna von Trauttmansdorff
3. Maria Josefa von Liechtenstein
28. Franz Damian von Sternberg
14. František Filip von Sternberg
29. Marie Josefa von Trauttmansdorff
7. Maria Leopoldine von Sternberg
30. Konrad Sigismund von Starhemberg
15. Elenore Marie von Starhemberg
31. Maria Leopoldine zu Löwenstein-Wertheim-Rochefort
Nemzetközi katalógusok
VIAF: 13120008
GND: 119526743
Történelemportál
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc portálja
В Википедии есть статьи о других людях с фамилиями Михайлов и Попов. Христо Михайлов Попов болг. Христо Михайлов Попов Памятник в Монтане Дата рождения 18 апреля 1893 ( 1893-04-18 ) Место рождения Видин, Княжество Болгария Дата смерти 8 февраля 1944 ( 1944-02-08 ) (50 лет) Место смерти София, Третье Болгарское царство Принадлежность Болгария Болгария Род войск сухопутные войска Годы службы 1912—1944 Звание генерал-полковник Командовал Народно-освободительная повстанческая армия Болгарии Сражения/войны Первая Балканская война Вторая Балканская война Первая мировая война Сентябрьское восстание Вторая мировая война Связи Иван Попов (брат) Дом-музей Христо Попова Христо Михайлов Попов , в Болгарии известный как Христо Михайлов , (болг. Христо Михайлов Попов ; 18 апреля 1893, Видин — 8 февраля 1944, София) — болгарский военный и государственный деятель, участник и руководитель Движения Сопротивления в Болгарии
Гороховецкий артиллерийский научно-испытательный опытный полигон — главный артиллерийский полигон Вооружённых Сил Российской Федерации, расположенный в районе посёлка Мулино. Крупнейший полигон в Европе. Организован в начале 1930-х годов как филиал Артиллерийского научно-исследовательского опытного полигона (бывшего Охтинского опытного поля под Санкт-Петербургом), находится на территории Мулинского сельсовета Володарского района Нижегородской области, МО Куприяновское Гороховецкого района Владимирской области, город Гороховец. Также имел наименование — Гороховецкий учебно-артиллерийский лагерь , Мулинский полигон . История | Учебные стрельбы артиллерийских подразделений 3-й мотострелковой дивизии 22 февраля 2017. В конце XIX — начале XX века в леса возле деревни Мулино приезжали на летние лагеря солдаты русской армии, проходившие здесь полевую выучку. В 1928 году здесь побывал нарком обороны СССР К. Е. Ворошилов. Он выбрал земли, непригодные для земледелия (северо-во
Центральная группа войск (ЦГВ) Эмблема ВС Годы существования 1945—1955 1968—1991 Страна СССР Подчинение МО СССР Входит в РККА (СА), Вооружённых Сил СССР. Численность превышала 300 000 человек Дислокация Австрия и Венгрия (1945—1955), Чехословакия (1968—1991) Командиры Известные командиры Командующие войсками , См. список. 9 мая в штаб-квартире ЦГВ , 1984 год. Парк в ЦГВ , 1985 год. Магазин «Детский мир» в Миловице, ЦГВ , 1985 год. Центральная группа войск (ЦГВ) — оперативно-стратегическое объединение (группа войск) Советских ВС, дважды существовавшее в период после окончания Великой Отечественной войны: в 1945—1955 годах дислоцировалась на территории Австрии и Венгрии; в период с 24 октября 1968 по 21 июня 1991 дислоцировалась в Чехословакии. Содержание 1 Центральная группа войск (1-го формирования) 1.1 Командующие (ЦГВ 1-го формирования): 2 Центральная группа войск (2-го формирования) 3