Esterházy Pál Antal





















































Esterházy Pál Antal
Borsos Portrait of Pál antal Esterházy 1852.jpg
Magyarország király személye körüli minisztere

Hivatali idő
1848. április 7. 1848. szeptember 9.
Előd
nem volt
Utód
Batthyány Kázmér külügyminiszterként

Születési név
Herceg galántai Esterházy Pál Antal
Született
1786. március 11.
Bécs
Elhunyt
1866. május 21.
Regensburg
Párt
Konzervatív Párt (1843-1848)

Szülei
Esterházy II. Miklós
Házastársa
Mária Terézia Thurn und Taxis hercegnő
Gyermekei
Mária Terézia, Terézia Róza, Miklós
Foglalkozás
diplomata

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy Pál Antal témájú médiaállományokat.






Herceg galántai Esterházy Pál Antal (Bécs, 1786. március 11. – Regensburg, 1866. május 21.) diplomata, a király személye körüli miniszter, Sopron vármegye örökös főispánja, az Aranygyapjas rend lovagja, a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztese, valóságos belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás.




Tartalomjegyzék






  • 1 Élete


  • 2 Jegyzetek


  • 3 Forrás


  • 4 További információk





Élete


A gróf galánthai Esterházy család hercegi ágának a sarja. Apja, herceg galánthai Esterházy Miklós Ferdinand (1765–1833), anyja, herceg Maria Josepha von und zu Liechtenstein (1768–1845) volt. Apai nagyszülei herceg galánthai Esterházy Antal (1738–1794) és gróf monyorokereki és monoszloi Erdödy Mária Terezia (1745–1782) voltak. Anyai nagyszülei herceg Franz Joseph von und zu Liechtenstein (1726–1781) és gróf Marie Leopoldine von Sternberg (1733–1809) voltak. Esterházy Pál Antal 1786. március 11-én született Bécsben.


Fiatalkorában származásának megfelelően alapos nevelésben részesült, tanulmányait 20 éves korában fejezte be. 1806-ban Londonban a nagykövetség titkára lett, majd a következő évben ugyanebben a minőségben Párizsba helyezték át. 1810 és 1813 között Drezdában folytatott tárgyalásokat a szász herceggel, igyekezve megnyerni Bécs számára Napóleonnal szemben. Bár próbálkozásai nem jártak sikerrel, mégis említésre méltóak, mert Esterházy jelentős tapasztalatokat szerzett ezek során és Ausztria szerte ismert, és elismert politikussá vált ezen évek alatt. 1813-ban visszarendelték Bécsbe és a továbbiakban szolgálatait a napóleoni háborúkat lezáró tárgyalásokon vették igénybe. Rendkívüli megbízottként ő képviselte a császárt a châtilloni békekonferencián. 1815-ben a bécsi kongresszus után angol kérésre őt nevezték ki londoni nagykövetnek.




Robert Theer metszete, 1850


Ferenc magyar király képviseletében ő vett részt X. Károly francia király koronázásán Reimsben 1825-ben, valamint IV. György angol király megkoronázásán is 1820-ban. 1830 és 1836 között ő vezette az osztrák küldöttséget a londoni konferencián, ahol a nagyhatalmak elismerték Belgium és Görögország függetlenségét. 1833-ban átvette a családi birtokok igazgatását és az Esterházy-hitbizomány haszonélvezője lett, ami elősegítette kilábalását anyagi problémáiból.
1842-ben hazatért és a konzervatív párthoz csatlakozott. 1848-ban az első felelős magyar kormányban elvállalta az őfelsége a király személye körüli miniszter-i címet, ami ma a külügyminiszteri tisztségnek felel meg. Így ő is tagja lett a Batthyány-kormánynak. Arisztokrata társai a konzervatív álláspont védelmét várták tőle, míg a liberálisok reformer főnemes lévén támogatták politikáját. Esterházy a családi hagyományoknak megfelelően szilárdan megmaradt a Habsburg-ház hívének, de az udvarban mindig a magyar érdekek szószólója volt. Amikor 1848 nyarán Bécs és a Batthyány-kormány viszonya megromlott, Esterházy igyekezett elsimítani az ellentéteket, de békítőkísérletei kudarcba fulladtak. Látva a helyzet elmérgesedését 1848 szeptemberének elején lemondott a miniszterségről és visszavonult a politikától. A szabadságharcban nem vett részt, annak leverése után Magyarországon maradt, de kapcsolatban állt a londoni emigráció Kossuth-ellenes köreivel. 1856-ban ő képviselte a Monarchiát II. Sándor orosz cár koronázásán. Utolsó éveiben megromlott anyagi helyzetét igyekezett konszolidálni, azonban túlzott fényűzése miatt annyira eladósodott, hogy végül annak ellenére, hogy Ferenc József is közben járt érdekében, vagyonát mégis gondnokság alá helyezték 1860-ban. 1866. május 21-én halt meg Regensburgban.



Jegyzetek





Forrás



  • Bokor József (szerk.). Esterházy, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. november 19. 


További információk










  • történelemTörténelemportál


  • 1848–49-es forradalom és szabadságharcAz 1848–49-es forradalom és szabadságharc portálja








Popular posts from this blog

Михайлов, Христо

Гороховецкий артиллерийский полигон

Центральная группа войск